aatóth franyó a SYLDAV VILÁG festo˝je

 

( aromarések )

Tárlatokon lábadozik
A másnapos lélek…

Ugo Wazelotti
töménység kutató

 2008. január elsején, úgy lencseleves tájékán, arra ébredtem, hogy franyó keres a NET-en keresztül, mert ünnepi beszédét mondja a SYLDAV TV 1-en, igen heves, pörgo˝s tempóban, ahogy azt a vegetáriánusok és egyéb másként gondolkodok a hagyományoknak, szokásoknak megfelelo˝en teszik, hogy a bo˝ség és a szerencse szakadjon ránk az újév remek mélységeivel együtt, mert ezt várjuk, ezt szeretjük, ezt a szívesen használt önbecsapási képességünket így tudjuk mohón kielégíteni.

Pedig, lehet hogy újabb hét szu˝k esztendo˝ következik. Az is elképzelheto˝, hogy már az elo˝zo˝leg letudott hét év is baromi szu˝k volt, csak még sejtésünk sincs róla, mivel nem tudunk elo˝re menni az ido˝ben, hogy onnan visszanézzünk önmagunkon keresztül globális környezetünkre. Lehet, hogy aatóth franyó tudja ezt? /már mint az ido˝utazást/ Ebben persze nem vagyok biztos, csak remélni tudom, hogy a SYLDAV VILÁG vérvörös, melegséget, bársonyosságot sugalló éjfekete képközegében, még a vakok is látnak, és félreérthetetlenül minden másképpen létezik végre valahára, mint az antik tragédiákban, vagy az irtózatos súllyal ránk nehezedő, dramaturgia beszabályozottsággal és konvenciókkal végigírt szappanoperákat megszégyenítő evilági giccses létezésünkben, és feltárul majd bennük egy olyan bizonyosság, amely végre különbséget tesz hazug és igaz között.

Oly nagy sanszunk persze erre sincs!

Itt már évszázadok óta minden úgy bugyog, hogy kiölje az emberből az emberit, az igazból az igazat.Csavaros eszu˝ hazugok szeretik irányítani odaadó függetlennek képzelt létezésünket, és soha nem esik egybe az oldalak felszíne meg mélysége, és ez képes az idők végezetéig így egzisztálni, és hibátlan statisztaszerepünkkel ünnepelteti magát az előirányzott tömegjelenetekben.

Egyébként meg a túlkínálatok világát éljük, a hihetetlenül széles választékok korában vagyunk azok, akik vagyunk, ha tudunk ellenállunk a fogyasztás kísértésének, ha ezt nem tudjuk, mert megferto˝zött a birtoklási vágy, akkor simán lemondhatunk önmagunkról, mert ez az ára, mindenért fizetni kell, pedig a leplezetlenség ingyen van, alanyi jogon jár a szellemünknek, lelküknek, múlandóságra ítélt testünknek. Ez a túlkínálat szerencsétlen módon a mu˝vészetben is hatalmas nyomokat hagyva gerjeszt egy megállíthatatlan folyamatot, ezáltal mindenkit elér az önsanyargatás belso˝ kényszere, hogy ezt a mesterségesen felturbózott állapotot valahogy semlegesítse, mert attól mu˝vész a mu˝vész, hogy érzékeny és mindennel szemben képes a kevesetadás nemes egyszeru˝ségére. Vagy ha nem így van, akkor majd valaki megmondja nekem, hogy van, és én majd azt is elhiszem, ha akarom.aatóth franyó SYLDÁV VILÁGÁban ezeket a nemes egyszeru˝ségeket tapasztalva mindig helyre áll a lelki békém, megnyugvást érzek, olyan besugárzást, melynek kisugárzása van.

Megismerve franyó kis könyvét „Az utazó alkoholista kéziszótára” címu˝ opust, amely fo˝leg 14 nyelven –köztük syldavul is- értelmezi az alkoholetnológia feneketlen mélységu˝ labirintusát, a „kulturált” berúgások és másnaposságok összetetten bonyolult lelki és testi kínjainak sav marta, lucskos és izzadékony szöveteit, jöttem rá, hogy aatóth a természet gyermeke, aki nem okoskodik, hanem a tisztánlátás józanságával kutatja a másnapos, vagy harmadnapos emberi lelket, hogy felismeréseinek gyümölcsével örvendeztesse meg azokat az ínyenceket, akik kedvtelésbo˝l, bánatból, örömbo˝l vagy frusztráltságuk okán vedelnek, mint a kefekötők.

Ez egy nagyszeru˝en lényegre töro˝ könyv, apró igazságok egyetemes gyu˝jteménye, öniróniával és szarkazmussal fu˝szerezve lett megérdemelten sikeres, mert alapveto˝ igény van rá, tehát akkor ez olyan, mint mozdonyon az áramszedo˝, vagy mint a víz alatt a tengeralattjáró. Magyarországon több kiadásban is megjelent s számos külföldi ki adást is megért („Le petit ivre rouge”, „The dictionary of traveling Barflies”) kis könyv, hiánypótló munka, amely a mu˝vész gyengéd és érzékeny kreativitását jelzi, azt a polihisztori attitu˝döt, amire olyan lényegi szükségünk van ebben a fals egojú, ugyanakkor marhára beképzelt, nagyképű világban, mint egy falat kenyérre, vagy a gyönyörűen hangzatos Tabula rasa-ra.

Néhány évig csak telefonon ismerkedtem franyó humánumával, mu˝vészetével, mert személyesen késo˝bb találkoztunk. Ido˝nkét felhívott Párizsból és inspiráló deru˝t érezve hangjában, mindig kompenzálta hétköznapi keseru˝ségeimet, jóval könnyedebben léptem át szisztematikus megnyomorítottságomon, amit oly direkten szeretnek elkövetni az emberen. Ez az, amit csak az tud, aki szeretni is tud, és nem csak művész.

Ismerkedésünk hajnalán franyó elmesélte, hogy O˝ leginkább Mongoliában, Galapagos szigetén és Mátészalkán szeretne kiállítani. Méltányolva eme vágyait o˝szintén drukkoltam Neki, és nagy örömömre meg is oldotta a kitu˝zött feladatait, so˝t együtt is kiállítottunk Mátészalkán, Pacsika Rudolffal háromasban. Leginkább egy o˝shüllo˝knek összehozott tárlat leheto˝sége ajzott fel alaposan, mert ez a legtöbb, amit egy mu˝vész elérhet, visszatérni saját, autentikus kategóriájába. Mert bennünk van mu˝vészekben a baromi o˝shüllo˝, csak a politikusok no˝tték ki magukat az evolúció legmagasabb fokára. Egy kijevi kiállítás alkalmával franyó még a Lenin díjat is megkapta egy ottani múzeum igazgatótól. Vodkázásos-elmélkedés közben, az eredeti alapján, a jó hangulat inspirációja alatt, az alkalomhoz méltóan, rögvest hamisítottak az ukrán szellemi arisztokraták egy vadi újnak kinézo˝ Lenin díjat, amit hatványozott tósztok után „franyó a kedves” megkapott, és amit ezek után illett komolyan megünnepelni. Aztán ünneplés közben egy fél üveg vodka véletlenül kiömlött a csodálatos pecsétekkel ellátott, gyönyöru˝ és cirkalmas ciril betu˝kkel kitöltött okmányra, ami azon nyomban olyan foltos lett, mint a szerény átlagember lelkiismerete.

De ez csak legenda. Hacsak nem így történt!

 

aatóth franyó markáns vörös hátteru˝ képein igényes terek és ido˝k jelennek meg lényei, alakjai mögött. Az ArtBrutra jellemzo˝ súlyos témákat iróniával, öniróniával oldja fel, nem áll távol to˝le a syldavokra emlékezteto˝ szarkasztikus karakter sem. Képei jól tükrözik franyó keleti kultúrák iránti affinitását. Festményeit hétköznapi szövegekkel írja felül, amelyek mégis titokzatosak, és jelentésükben saját életüket élik. Felejthetetlen syldav mondata is ezt bizonyítja: „Mörzixszi krupoa rugtás, buli bluksz ja mi sukk.” Amit magyarra így is fordíthatnánk: „
Az igazi mu˝vészet visszapattan még a legkarcsúbb no˝i
bokáról is.”

feLugossy László 2008