A MAGYAR ASTERIX

Franyo Aatoth kiállítása

Pacsika Rudolf megnyitóbeszéde - Várfok Galéria - 2006. június 15.

Franyoval ‘92-ben találkoztam elo˝ször. Párizsba mentünk néhányan kiállítani s az aluljáróban toppant elénk. Szivélyesen elmagyarázta nekünk, hogyan kell a metróba belógni. Segíto˝készségét az sem csorbítja, hogy tíz másodpercen belül az elleno˝rök gyu˝ru˝jében kénytelenek voltunk megválni fejenként 200 frank-tól. Egyébként is, amikor szivárgott a megnyitón a víz az installációmból a Grand Palais-ban, egyedül o˝ volt hajlandó segíteni. Ezután inkább nála aludtam a kiállítás ideje alatt, mint a Magyar Intézet zárt, ablaktalan bunkerében. Ezután számtalan alkalommal futottunk össze – fo˝ként Párizsban – és sok barátot adtunk egymásnak, úgy mint a Philippe, a José vagy a fe Lugossy Laca,  akinek a könyvét kínaira fordítja. A legemlékezetesebb mu˝vészeti kalandunk a Festival du Vent volt Korzikán. Tíz nap fergeteges bulizás, gyönyöru˝ emberek, jó mu˝vészek, fantasztikus kaják, borok. De hiába a hajnalig tartó ivászatok, a tangóharmónikázás hajnali 3-kor a szállodaszobában, a hajóval borulás, a siklóernyo˝, a kisebb konfliktus a helyi maffia féltékenysége miatt, a sikertelen látogatás az Idegen Légióban, Franyo akkor is minden reggel felkelt 7 órakor kínai nyelvet tanulni. Itt született az Utazó alkoholista szótár ötlete is.

 Életmódjáról egy adalék: ha náluk ebédelek Párizsban, a hangulat bábeli: a Franyóval magyarul kommunikálunk, a feleségével inkább angolul. A gyerekeivel franciául, az anyósával – o˝ mongol – oroszul beszélek. O˝k egymás között csak a franciát vagy a mongolt használják. Mindezek azért is fontosak, hogy lássuk, mi az a felelo˝tlen könnyedtség vagy könnyedt felelo˝tlenség, ami a Franyo képeire jellemzo˝.

A vörös alapot általában némi sötét színnel teszi izgalmasabbá, majd erre kerülnek a kontúros, illetve a kontúrokat színekkel kitöltött groteszk alakok. Ez a festészetben referenciákban gazdag, járatlannak nem nevezheto˝ út az életvidámságból és szabadságvágyból adódó eredetiséggel párosul. A groteszkbe fulladó figurák sokszor magyarországi napilapok sokadik oldalán talált aktuális híreket dolgoznak fel, mint pl: a ‘Dávid Ibolya elo˝z a szolgálati kocsijával’, a ‘Milota Murder’ (ahol egy alföldi faluban valaki agyonverte az élettársát egy fazék krumplipaprikással, hogy kiverje belo˝le a sátánt) vagy a ‘Pintér Sándor leszámol a maffiával’. A döbbenetes az, hogy ezeket a kelet-európai horrorokat a Franyo Párizsban nem átalja és képes is eladni. Sokat elárul, hogy ezt az egyszeru˝ képi stratégiát könnyedén tudja alkalmazni az Utazó alkoholista szótár, a Noir Desir CD vagy más typográfiai munkákban, úgy mint koncertdíszleteknél vagy a párizsi metro óriásposzterein.

A fiatal korában kalandvágyból nyugatra, Párizsba, so˝t Kaliforniába igyekvo˝ Franyo mintha mostanában egyre keletebbre tartana. Nem csak a no˝k jelzik haladási irányát (a kijevi tv-bemondóno˝, a Miss Mongolia, majd a hölgy, akivel közösen vett Kínában házat), hanem az inspirációk, az emberek egyszeru˝sége, vendégszeretete is megérinti. Ezeket a gesztusokat szívesen viszonozza, illetve megelo˝legezi másoknak is.A következo˝ eset is ehhez a segíto˝kész, közvetlen magatartásához kapcsolódik. A múlt nyáron  Svájcban tanítottam, amikor kapok egy mailt a Franyótól: “ Te Rudikám segítsél már!

Itt van valami Kokár István a csajával Szentendréro˝l és azt mondja, hogy itt akar aludni, mert ismer téged. Kik ezek? Mit csináljak? “ Én erre: “ Meglep, hogy a Pista Párizsban van, arra sem emlékszem, hogy a címedet megadtam volna bárkinek, de tu˝zbe tenném érte a kezemet, aludjon csak Nálad.” Visszatérvén Magyarországra azonnal fölhívtam a Pistát, aki közölte, hogy még életében nem járt Franciaországban. Vagyis: valakik a barátaimnak adták ki magukat és így jutottak néhány napi potya szálláshoz a Franyónál.

Túl a konszolidált deviancián (pofátlanságon): nagyon furcsa érzés, hogy számomra ismeretlen emberek mennyi mindent tudtak rólam a külföldi útjaimtól kezdve a feleségem és a barátaim nevén és címén keresztül a kocsim tipusáig. Sokáig próbálkoztam: a Franyo személyleírása szerint a csaj szőke, nagyon jól néz ki, irdatlan mellekkel. Megvádoltam egy halom nőt - akiknek ez igen jól esett -  de semmi eredmény.

Közben a Franyo és az én kapcsolatom mélypontra jutott. Megkeseredett, szomorú ember lett belo˝le. Magában beszél, a slicce – ahogy a több ezer éves szuhaéli bölcsesség  mondja - sose akkor van nyitva, amikor kellene. Nem néz a szemembe, nem fog velem kezet, teljesen bizalmatlanok vagyunk egymással: én nem hiszem el neki, hogy aludt egyáltalán nála valaki, o˝ meg nem hiszi, hogy nem konspiráltam valamit. Az esedékes éves hamisított újságíró-igazolványomat sem adta ide és egyre ritkábban hív föl Párizsból amiatt, hogy kész a székelykáposzta. Bosszúszomjának legjobb bizonyítéka, hogy felkért erre a megnyitóbeszédre – miután ki lett nyomtatva a nevem (kétszer is) a meghívón.

Ezennel leleplezem az álkukárok fényképét önök elo˝tt - talán van, aki felismeri valamelyiküket - és megnyitom Franyo barátom kiállítását.